Kőrös újratöltve

Egy napi séta,

és újból itt e helyen

találok rád a töltés mellet.

Fűzfákat érintő hullámok

csobogása, ők ismét szeretkeznek.

Árnyékban part menti barnás iszap,

lombhullatók szitálják a nap sugarat.

Harangszó, s a város hallgatag.

Hat órát legyint a nyári égbolt,

és fáradt tested a folyó habos

áramlása kápráztat.

Szebb szavakkal kéne ily

helyen írni.

Szebb szavakkal kéne téged

ismét elfeledni.

E hely a te részed marad.

Ha nem is a madarak

Ha nem is a pirkadat

Ha nem is az enyém,

Más szavának nyugtató

dallamára ringasson el

egy júniusi holnap.

És újra a Körös, ő még itt marad.

Akácok, orgonák hervadoznak,

de illatuk a szélben tovább halad.

Szorgos vörös hangyák menetelnek.

Talán ők is egy jobb helyet keresnek.

Hadd menjenek, hadd éljenek,

ki is merészelhet rövid életük

szimplicitásába beleszólni.

Jobb kezem egy farönkön

megpihen, és az eltévedt

hangya is tovább mehet.

Ő nem ide tartozik,

kilóg a hangyasorból.

Nehezebb, zigzagos,

miniatűr ösvényen

kell tovább haladjon,

tudja a sorsát, neki

már megvan a saját

kirendelt útja.

Nem bántalmaz a gyalogút,

ha te sem bánod meg saját

járásod egyenes ösvényét.