Marsch nach hause

Haza felé indul majd a reggel,
a sötétben bolyong a türelem,
és felveszi fényes palástját.
Zöld dombok, hegyek odaát
várják őt, most a szürkületben
megpihen, álmodik majd felkel.

„Rondo alla turca”

Diadal dallamával érkezik
a helyre, benne az ének-évek
rejtelme nem hallotta már rég
pedig még ott lappang, még
elérhetőnek tűnnek az érvek:
arcot ölt a honvágy, s létezik

az ösvény, a ház, az ágy.

A nyár szemében nevet az ősz
vércseppel jutalmazza a látót,
s a látogató végre azt mondhatja:

“Itthon vagyok én szülővárosom”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus