Münchhausen levele

                        Szandra Maynek

                         (Kinde Annamáriának)

                                           



Légballonnal repülök tehozzád
barátom, pezsgő városom, Hanover
központjában sétál a november.
A ködben ébred a tél első lehelete.
Hópihe fedte hazámat ott hagyom,
és napsütéses őszfoszlányokat keresve,
szél vezette utam, fényfelhők irányában
feléd lebeg. Talán el sem hiszed nekem,
hogy mennyi helyen jártam kedves, mégis
erdőkbe öltözött városod a legszebb.

Csak átjáró vagyok e helyen barátom,
Sárga, piros, barna levelek színtáncát
dalolja az elmúlás. A búbánatot hagyjuk
a franciákra, ők értenek hozzá a legjobban,
s a rossz szándékú oroszokhoz képest,
az olaszoknak képeslap az élet, mindkét
oldalát örömmel, élvezettel végigéneklik.
Gyere velem Szandra, hagyd itt a törvények
kopott arcát, bezárjuk a szemünket és
utazzunk délre: pálmafák, sivatagok
és tengerek hegyein teszünk majd túl.

Tudod a vándor vágya saját otthonára találni,
míg az otthon álmodóé a kalandos kóborlás.
A térkép mindig ugyanaz, csak az iránytű más.
Mindegy melyik utat járjuk, végül mind hazaérünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus