Wintertraum

Őszanya gyönyszeme sír,

utolsó alkonya vérszínű pír,

bölcs szavát gyermeke őrzi

tovább, levelek harsonát érzi

a tájba olvadó kristálypihe.

Szűz lánya szél hozta hófehér

évszak. Csókjától pirosló tenyér

marad, arcára ráfagy a harmat,

s ezüsttakaróval körbetakargat.

Téli álomban alszik a nyugalom,

hó fedte fákon, házakon, utcákon.

A szeretet békét varázsol a szívbe.

Jégkardot teremt a szellő, ívbe

hajtott fagyfoga folyókat hímez,

s a gyermek ajkára mosolyt színez.