Az angyalok városában

Hogy tudnék vigadni egy

olyan helyen ahol minden

véget ért...hát megtettem.

Három tömbház kacsintgat

az esti fényben.

A lámpás végig kíséri a

folyó menti fények

reflexióját. Még

nincsen reggel,

madarak csiripelnek,

s a nap kedvtelenül kél,

akár az ember...ő is

kivehet egy szabadnapot.

Szürke posztóruhát öltött

magára az ég, te nem vagy itt még.

Három év, felismerés, kérdés:

hogy mégis mért ez a szám
a „Szent és profán”.