Azok a szászok

(Építészettörténeti titok)

Mikor Göllnitzben nemes fémeső esett,
majd Oberzipsről, Erdélybe hozta két
folyó. Az osztrákok később zipsernek
neveztek, magyarok meg várfalakat
építő szepesi szászoknak említenek.

Veres kardot kovácsolt az égre a nap
mikor ide telepedtek, felhordott kő
nem maradt a helyén, ahogy a hegyre
hurcolták a gránitot. Kőhordóból
nem lehetett ám lovag, ugyanis az
iniciálé fafaragást tanító kisebbség
egy napról a másikra lett kőfaragó.
Vidám szabad kőművesek lettek,
szerették a sört, a bort, a szőke nőket.

Lásd, te aki a 7 várromok közt járkálsz,
éjjel minden kivilágított kastély, bástya
maradványait nekik köszönhetünk,
(Persze melyet nem tettek tönkre a tatárok)
s az árok partján hagyatéknak nemzett
nemesfém is ugyanúgy ment vissza a Tiszán,
ahogyan ők ide jöttek. Azóta sem emlegeti
őket sem történelem, sem legenda, hiszen
visszavásárolták félszáz évvel ezelőtt...
azok a szászok...melyet a daktilográf Diktátor
elárverezett fejenként kemény 5 Márkával.

Azóta is nálunk nyaralnak, félszemmel
még visszanéznek a folyó menti Szigetre,
az 5 korona városnak keleti bazárjára.
Héra hegyén Rónaszéken fejedelmi
vadászkastély vadkanra szemel,
pedig sokan nem tudják, mikor
Göllnitzben nemes fém esett el.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus