Városi exhibicionizmus

Nézd, ott lóg a térképen Kolozsvár!
Senki sem kérdezte tőle, voltaképpen
ki merészelte ide helyezni őt.
Hát nem lett volna jobb neki
nyugaton hol a kolbászt
kerítésből készítik, azt pedig
megcsonkított erdőkből.
Hol van ez a koszos vár?
Kőből vagy lopott fából
építtette valaki, s hol a Matyi,
a polgárpukkasztó vaskezes Király,
kit mióta lovára öntöttek nem
akar semmiképp földre szállni.

Érthető hogy éjjel nappal él a város
de szimbiózisban élő szemét lakótársára
nem lehet azért mindig szemet hunyni.
Szobor áll a téren, szemével szabotál
jöttmenteket és persze Báthorit,
kire annak idején nem adtak
rá páncél Inget csak zoknit.
Bátorit ingerülteket, feszülteket
és kardban tartja a várost,
bárcsak úgy lenne te bárd,
hisz kortalantárs vezéreink
akárhogy is próbálják, képtelenek
gatyába rázni kincses Kolozsvárt,
mert folyton vakon túrják
a vakondtúrásokat az aszfalton
mert ugye évente nefelejcset
és ugrókötelet játszanak az úton.
pedig nem is tudják, hogy
Kolozsvár/Klausenburg/Cluj:

közösség és élet,
részeg nyüzsgés,
lehetőségek álomhajója
kudarcnak béna bűze.
Egyetemes és förtelmes.
emlék és értelem,
tanító és figyelmeztető,
idős és halhatatlan.
Nyelvtől, kultúrától,
kutya-macskától
függetlenül mindenkié,
ki szeretni szeretné.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus